Sunday Feb 25, 2018
A beszédtől a kijelentésig – Parancsolat, vagy szeretet? (Szabó Zoltán)
Azt gondolom időnként mindannyiunkat összekavarnak azok a képzettársítások, amelyek a személyes vezetés élményéhez olyan statikus elemeket rendelnek hozzá, amelyek hosszabb távon megfojtják a személyességet. Elég csak meghallanunk a "parancsolat" szót, és elménk horizontján máris megjelennek azok a képek, amelyek leginkább az Ószövetsége parancsolat-rendszeréhez kötözik figyelmünket. Ez pedig kiváló lehetőséget biztosít az ördög számára lelkiismeretünk megerőtlenítésére, kedvünk és bizalmunk hanyatlására, és mindeféle haszontalan önvádra, rosszabb esetben a vádaskodás kiterjesztésére testvéreink irányába – és mindez éppen az a céltévesztés, amitől pedig oly sok helyen óvni kíván bennünket az Ige. Az elbizonytalanodás pillanataiban jutnak eszünkbe az ehhez hasonló Ígék:
János 14:15 Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.
János 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben.
I.János 2:3-4 És abból tudjuk meg, hogy megismertük őt, hogy megtartjuk a parancsolatait. Aki ezt mondja: „Ismerem őt”, de nem tartja meg a parancsolatait, az hazug, és nincs meg abban az igazság.
Azok, akik amúgy is hajlanak a törvény krisztianizálására bizonyítékot látnak ezekben arra vonatkozóan, hogy igenis a régi módszer helyesebb alkalmazása, amelyhez – ó, de jó!!! – ezúttal, már Krisztus ad erőt – a célravezető módszer az Üdvösség eléréséhez, míg mások, akik a kegyelem-tanítást szívták magukba gyerekkoruk óta, szívesen fókuszálnak csaupán arra az egy új szövetségi "parancsra", amely a szeretet. Lehet-e egyáltalán közelebb jutni az eredeti gondolathoz?...
Comments (0)
To leave or reply to comments, please download free Podbean or
No Comments
To leave or reply to comments,
please download free Podbean App.