Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

”De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad…” (Dávid Zsolt)

Mindannyiunk által jól ismert és kedvelt ének a "Fenségednél nincs vonzóbb a földön." A refrénje különösen sokatmondó: "Csak nézlek és csodállak, és tiszta szívből áldlak." Dávid Zsolt arról beszélt, hogy de jó is lenne, ha állandó összhang állna fenn az így kimondott szó és a megélt élet között. Ha felénk nem hangozna el az a szemrehányás, amelyet Jézus az efézusi gyülekezet felé fogalmaz meg: "De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből." De vajon mi az első szeretet...?

Őrhelyemre állok… (Juhász István)

Habakuk próféta igen rövid könyvecskéje szemléletesen végigkíséri a hívő ember jellegzetes életútját, vívódását, ahogyan forrófejú, gyakran Isten irányában is szemrehányást megfogalmazó "zöldfülű" hívőből bölcs, érett kereszténnyé válik, aki már teljes bizonyossággal tud vallást tenni arról, hogy életét nem a körülötte – a mi esetünkben: körülöttünk – zajló politikai és gazdasági események határozzák meg. Ráébred arra, hogy az egyetlen amit tehet ez: "Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám." Egyedül ez a bizalom vezethet ahhoz a belső bizonyossághoz, hogy: "De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben."

Egyiptom kettős arca – áldás, vagy átok? (Szabó Péter)

Egyiptom – áldás vagy átok? Kérdés lehet ez egyáltalán? Szabó Péter egyfajta kettősségről beszélt, arról, hogy az idők folyamán Egyiptom mind a két szerepet betöltötte az Izraeliták életében. Az éhinség idején, amikor a fáraó jóakaratából beköltözhettek a Nílus delta vidékére – Egyiptom áldást jelentett Jákób és gyermekei (az izraeliták) életében. Később viszont, az eltorzult rendszer körülmények miatt már átokká vált számukra. Ismerősen csenghet ez sokak számára! Amit életünk korábbi szakaszaiban határozottan Istentől jövő áldásként éltünk meg, az képes annyira eltorzulni, hogy az ember szabadulásért sóhajt föl a Gyülekezetek Urához...

Csak egy lépést mutass, s elég nekem! (Szabó Zoltán)

Tagadhatatlanul nagyon sokfélék vagyunk: együttérzők vagy racionálisak –, kezdeményezők, vagy halogatók –, vezetők, vagy vezethetők –, gyorsak, vagy lassúak stb. A gyorsak azzal küzdenek hogy ég a talpuk alatt a föld, viszket a tenyerük, hogy minél hamarabb munkába (Isten munkájába!) állhassanak. A lassúak meg attól szenvednek, hogy ők mindig csak kullognak az események után. Még a kínálkozó alkalmakat sem látják meg és egy idő után talán már nem is hisznek abban, hogy az események sodrában nekik bárhol is szerepük lehet. Egy dologban azonban közösek vagyunk: mindannyian nagyon nehezen állunk át az "elemi egységekre bontott lépésekben" való gondolkodásra. Arra, hogy a "Csak egy lépést mutass, s elég nekem"  ima nyomán átélt percről percre történő vezetés valóban elég legyen...

És bármily ellentmondásos ilyen emberek a keresztények is, márpedig az alkatunktól függetlenül mindannyian szeretnénk Istent JÓL szolgálni. Lehet-e harmóniát teremteni ezekben a kérdésekben? És vajon mi a(z egyik) kulcsa az alkattól független, "botlás nélküli" életnek? 

”A győztesek arcáról mennyei fény ragyog” (Juhász István)

"A győztesek arcáról mennyei fény ragyog"– énekeljük gyakran és bizakodunk abban, hogy egyszer – odaát - valóságot ölt a mondat tartalma. Juhász István a győztesekről a következő ígeszakaszokat idézte fel:

Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.
Aki győz, annak nem árt a második halál.
Aki győz,annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.
Aki győzés aki mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, hogy legeltesse őket vasvesszővel, és mint cserépedényeket, úgy fogja összetörni, amint én is hatalmat kaptam az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. 
Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.

Az emberevő király – Jojákim élete (Szabó Zoltán)

Öt hónap után tértünk vissza Júda királyainak történelméhez. Jósiás minden tekintetben kiemelkedő, istenes uralkodását követően fiai (Joáház és Jójákim) ismét a nyomorba taszították az országot. Az események gyors egymásutánisága felveti a kérdést: hogyan viszonyuljunk ahhoz, ha életünk minden istenessége sem eredményez igazi változásokat sem a mikro- sem pedig a makró környezetben. Lehet úgy élni, hogy folyamatosan megkísért a "kár fáradni, hiszen én amúgy is haszontalan vagyok" gondolata?

Miért-mikor-hogyan-hogyan ne! – Az imáról (Dávid Zsolt)

Közel két hete Dávid Zsolt egy olyan témát vett elő, amely minden ismertsége mellett mindig új. Az imádságról, imádkozásról beszélt. Az Istennel való kapcsolattartásnak arról a formájáról, amelyet mindannyian régóta gyakorolunk, mégis gyerekeknek számítunk... Az ima ritkán válik kétoldalú komunikációvá, a legtöbbször megszokott sémáink alapján közelítünk a "miért"-ekhez – "hogyan"-okhoz – "mikor"-okhoz".

Podbean App

Play this podcast on Podbean App