Élő víz folyamai... Jn 7:38
Episodes
Sunday Aug 13, 2017
Sunday Aug 13, 2017
Amíg a galaták a törvénykezéssel küzdöttek, addig az efézusiak – ennek ellenpárjaként – a kegyelem kérdésében hajlottak a visszélésekre. Pedig éppen Efézus az a gyülekezet, amelynek szóló levelében Pál talán a legtisztábban fogalmazza meg teremtésünk célját, Istennek azt a tervét, hogy a világmindenség meggyőzését az Ő igazáról a mi meggyőzésünkkel kezdi el: felajánlja a lehetőséget, hogy munkatársaiként élhessünk, és ellát mindennel, hogy önként és örömmel: „igennel” válaszoljunk az Ő elhívására.Pál írásai sorában talán a legköltőibb felvezetés a levél első része, amely Isten munkálkodó kegyelmének nagyszerűségét hirdeti! Az egész fejezeten átível az a gondolat, hogy Isten elvívott bennünket „kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket a Szeretettben.” (1.6.) És hogy ez mit is jelent, arról talán a harmadik rész beszél a legvilágosabban, amelyben Pál elénk tárja, hogy Isten célja a pogányok elhívásával, a gyülekezet létrehozásával az volt, (és itt kiterjesztett fordítást adok) hogy: „a gyülekezeten keresztül váljék ismertté Istennek a teremtmények számára bonyolult, nehezen befogadható, sokrétű bölcsessége a maga végtelen változatosságában és megszámolhatatlan megvilágításában az angyalfejedelmek és a mennyei szférák hatalmasságai előtt." (3.10.)Érthető, ha az ördög megakadályozni szeretné ezt a nagyszerű tervet. A levelet olvasva jól érzékelhető az is, hogy a kegyelem – fentebb idézett – igazi céljának félreértése és önző túlhangsúlyozása teremt lehetőséget arra, hogy a romlottság nagyobb gond nélkül szivároghasson be a gyülekezetekbe. Ez ellen küzd Pál a levél második felében, ahol világossá teszi, hogy a Szentlélek által folytatott szellemi harc nélkül nem lehetünk hasznosak Isten munkájában.Különös az utolsó vers. Egyfajta módon ez is ugyanolyan szűkítő értelemmel bír, mint a János 15.14., vagy a Róma 8.14-15. A vers így szól: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló (meg nem haló, kibúvás kereséstől mentes) szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.”
Sunday Aug 06, 2017
A Szentlélek ismerete – Összefoglalás Kaposváron (Szabó Zoltán)
Sunday Aug 06, 2017
Sunday Aug 06, 2017
A Szentlélek ismeretéről, ill. az ebben az ismeretben jelentkező torzulásokról Pünkösdkor megkezdett gondolatsor összefoglalása a Kaposvári Keresztyén Közösség 2017.08.06-i Istentiszteletén.
Sunday Jul 30, 2017
Sunday Jul 30, 2017
A Galatákhoz írt levél azt sugallja, hogy az emberi (felekezeti) rendtartásokhoz való visszatérés ott kezdődik, ahol megszűnik a Szentlélek közvetítése által történő személyes kijelentésből való élés. Így érthetjük meg azt is, miért tartotta Pál annyira fontosnak, hogy felidézve életútját arról tegyen nekik bizonyságot, hogy: „Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.”A kijelentés elhalványulása egyenesen vezet a látható világban való meggyökerezéshez, és ily módon az emberi tekintély előtérbe kerüléséhez. (Olyan pótlék ez amely abból fakad, hogy valakire minden ember figyelni akar: ez vagy a Lélek, vagy a tekintélyesek...) Pál szavaiból kiolvasható, hogy ő nem örült a „tekintélyesek” kasztjának. (2:2, és 2:6.) Úgy tűnik az emberektől kapott tekintély egyik legfőbb csapdája, hogy az ily módon megbecsülést szerzett emberek valamilyen formában elszámolási kötelezettséggel tartoznak „választóik” felé, és mire észreveszik ez a fajta függő viszony nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi lehetővé az Isten Szentlelkére való feltétel nélküli odafigyelést. Az ördög módszere mindmáig ugyanaz: ugyan más történelmi körülmények között, de hasonló képlet szerint fertőzi, majd teszi tönkre a gyülekezeteket. Ennek a lépései többé-kevésbbé ezek:
Megjelennek a hamis atyafiak, akik már nem a személyes kapcsolatból élnek.
Megjelenik a „tekintélyesek” rétege, akiket már ők támogatnak, emelnek ki...
Megtörténik a tekintélyesekre figyelő tömegek „bedarálása”, az eltévelyedés az evangyéliumtól...
Sőt, a nyomás alatt torzul az egykor JÓ VEZETŐK jelleme is (kettős alkat alakul ki)
Sunday Jul 02, 2017
Sunday Jul 02, 2017
A Szentlélek szívünkbe való kitöltetése mögötti isteni cél igaz ismeretét hamar beárnyékolták az emberi elvárások: a Lélek eredeti szerepkörének halványulása (bátorságot ad az Isten bennünk végzett személyes munkálkodásáról szóló vallástételhez) miatt pedig már az apostoli korszakban megnyílt az út a Róla szóló ismeretek torzulása/torzítása előtt.Korinthusban három dolgot vártak el a Szentlélektől:1.) Az "emberi bölcsesség beszédét", azaz pezsgő intellektuális igemagyarázatot. Pál válasza erre az volt, hogy "amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét..."2.) Vágyakoztak a Lélek ajándékai után is, különösképpen kívánták pedig a nyelveken szólás képességét. Zabolátlan csodavárásukra Pál úgy reagált, hogy "„A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele... Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."3.) Végül, de nem utolsósorban a gyülekezetbe beszivárgott a jó és rossz tudása utáni ősi vágy. Az analítikának az a fajta igénye, amely már az első emberpárt elindította az Istentől való függetlenség útján. Pál ezt látva leszögezi, hogy magunktól nem vagyunk alkalmasak arra, „hogy saját magunk eldöntsünk" dolgokat. Ellenkezőleg: "a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”Arra figyelmezteti őket, hogy: "Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől."
Sunday Jun 18, 2017
Sunday Jun 18, 2017
Olyan korban élünk, amely már nem az 1 János 1. szerini közösségen keresztült áthagyományozott Krisztusi Életből él, és éppen ezért csak nagyon szórványosan élvezheti a Lélek kiáradásának természetes folyamatát. Marad az, hogy Isten kegyelméből, a mindig Élő és Ható Íge útmutatása alapján fedezhetjük fel ismét, mi is volt Isten eredeti terve az Ő Ajándékával.
Így kezdődhetnek meg ismét először bennünk, majd "a vízbe dobott kavics táguló hullámverése mentén" általunk is azok a folyamatok, amelyek reményeink szerint e késői korban is még "új" – vagy még inkább újra – tartalmat vetíthetnek be a halódó világ életébe. Pál a római gyülekezet életében nézett szembe ezzel a közel sem optimális helyzettel, így levelének 8. fejezetében éppen nekik címezve ír a legtöbbet ezekről a kérdésekről.
Sunday Jun 11, 2017
Sunday Jun 11, 2017
Az apostoli korban élő hívek elvárása a Szentlélekkel kapcsolatosan elsősorban az volt, hogy legyen elég erejük bátran szólni az Ígét: "...add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!" (Ap.csel. 4:29) És csak ezzel összefüggésben könyörögtek azért, hogy Isten tegyen bizonyságot az Ő Ígéje mellett: "Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!" (Ap.csel. 4:30) Az eredmény pedig nem maradt el: "Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették." (Ap.csel. 4:31) A hangsúlyt újból és újból a tanúbizonyságtételre helyezi Lukács.Mindez teljes összhangban áll Jézus búcsú szavaival, aki az eljövedő ajándék célját így fogalmazza meg: "De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig." Végigolvasva az Apostolok Cselekedeteit azt találjuk, hogy a korai gyülekezetek még jól értették a Szentlélek nekik ajándékozásának igazi célját és egészséges, mondhatnánk "normális" hozzáállással éltek az új kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségekkel.
Sunday Jun 04, 2017
Sunday Jun 04, 2017
Keresztyén ünnepeink – minden szépségük mellett – sokat veszítettek eredeti tartalmukból az évszázadok alatt megszerzett "ünnepi rutin" koptató hatásának köszönhetően. Így van ez Pünkösddel is. Felüdítő lehet tehát visszatérni a Forráshoz, és friss szemmel, készséges szívvel újra átgondolni, mit is tanít Isten Ígéje az Ő Lelkéről.
Vajon mi lehetett Isten valódi célja ezzel az ajándékával? Hogyan tervezte el nemcsak a kapcsolat megteremtését, hanem annak működését is úgy az egyéni életünkben, mint az általa közvetített Élet spontán terjedésében? Hogyan tudunk együttműködni ezzel a tervvel, és egyáltalán mennyiben alapozta Isten az univerzum jövőjét a mi együttműködésünkre? Továbbá, mi annak a következménye, ha a felajánlott munkatársi viszony helyett, csak haszonélvezői akarunk lenni Isten Ajándékának? Egyszóval Pünkösd napján az Íge szerinti eredeti terv és az ahhoz fűzött "normális" folyamatok álltak figyelmünk középpontjában.